Hogyan nyomtatják a postabélyegeket?

Általában akkor használjuk csak őket, amikor karácsonyi vagy húsvéti üdvözlőlapokat küldünk a családunknak és barátainknak. Néhányan még gyűjtjük is őket. De vajon elgondolkodott-e már azon, hogy a postabélyegeket valójában hogyan nyomtatják?

Biztosan sejti, hogy a bélyegek nyomtatása otthoni nyomtatón ugyanúgy lehetetlen, mint a bankjegyek otthoni nyomtatása. Jogi szempontból ugyanis a bélyegek értékcikknek minősülnek, így számos olyan biztonsági jellemzővel rendelkeznek, amelyek megnehezítik a hamisítást.

De először foglalkozzunk egy kicsit a postabélyegek történelmével.

A postabélyegek rövid története

A bélyegek előfutárai a bélyegzőpárnák és vele együtt tintabélyegek voltak, amelyekkel a postai tisztviselők azt jelezték, hogy a szállítmány szállításáért fizettek. Ez a rendszer azonban nem volt túl praktikus; korrupcióra hajlamos, a feladónak személyesen kellett megjelennie a postán, és a címzettek gyakran nem voltak hajlandók átvenni a küldeményt (főleg azért, mert a feladó nem mindig fizetett a szállításért, és ez a kötelezettség rájuk hárult).

A postabélyegekre vonatkozó első javaslatok egymástól függetlenül Lovrenc Košírtól, az akkori Ausztria-Magyarország köztisztviselőtől (1835) és Rowland Hill angol képviselőtől (1837) érkeztek. Egyikük javaslata sem járt sikerrel. Egy másik angolnak, James Chalmers-nek végül aztán sikerült.

Az első bélyeg - fekete színe miatt Penny Black-nek is nevezik - 1840. május 1-jén látta meg a napvilágot, amely Viktória brit királynőt ábrázolta. Három éven belül a svájci és a brazíliai posták is megkezdték a bélyegek kiadását, és már 1860-ban a bélyegzett levelek küldése a világ több mint 60 országában bevett gyakorlat volt.

A bankjegyekhez hasonlóan a bélyegek is fontos történelmi és kortárs alakokat, de jelentős eseményeket, állatvilágot és növényvilágot vagy művészetet is ábrázoltak. A posta különös figyelmet fordított a tervezésükre, ezért a gyűjtők szeme hamar a bélyegekre szegeződött.

Egy időben a bélyeggyűjtés (filatélia) hatalmas bevételeket generált a postahivatalok számára, ami újabb és újabb bélyegsorozatok kibocsátásához vezetett. Az elektronikus kommunikáció megjelenésével ezeknek a kis műalkotásoknak a jelentősége csökkenni kezdett, mégis ma is széles körben használják őket.

A tervezéstől a nyomtatásig - hogyan jön létre a bélyeg?

Minden postai bélyeg mögött van egy grafikai terv. Korábban a bélyegek formáját olyan fontos művészek tervezték, mint például a szecessziós festő és grafikus Alfons Mucha Csehszlovákiában, vagy a magyarországi festő Than Mór.

Az újonnan alakult Csehszlovák Köztársaság első bélyegeit 1918-ban Alfons Mucha készítette. A Hradzsin (csehül: Hradčany), Prága egyik történelmi negyedének panorámáját ábrázolja napkeltekor.

Hagyományosan a bélyegeket rotációs acélnyomó eljárással készítették. Ez a gyártási módszer azonban rendkívül megterhelő - megköveteli, hogy a bélyeg grafikai rajzát kézzel véssék az acéltömbre. A kapott metszet mátrixként (sablon) szolgál, amely szerint a nyomtatási formákat öntik.

Az ilyen formák párját ezután félkörben meghajlítják, hogy acél nyomtatóhengert képezzenek. Ezután a fő színt felülről felviszik rá, míg alul speciális bélyegzőpapírra kerül. A fennmaradó színek mélynomtatással kerülnek a nyomtatott lapra maratott sablonok felhasználásával.

A magasnyomás technikája, amelyet főleg a múltban alkalmaztak a bélyegek gyártásában, hasonló elven alapul, mint a mélynyomás. A fő különbség az, hogy a metsző "negatív" (tükörkép) képet hoz létre az eredetiről.

A magasnyomás hátránya, hogy a kapott kép alacsony felbontású. Az acél soha nem tapad tökéletesen egy papírlapra, ezért nem érdemes részleteket készíteni a sablonon.

A bélyegnyomtatás mellett magasnyomást használnak az irodalmi művek nyomtatásához is.

Speciális technika még az ofszetnyomás. Leggyakrabban a modern bélyegnyomtatásban használják, és hasonlít a mélynyomásra. Az eredetit először acéllemezre vésik; a metszetet ezután rányomják a gumira. Csak ezután nyomtatják bélyegzőpapírra. Az egyes színeket fokozatosan viszik fel, ezért több nyomtatási sablont használnak.

Hogyan védik a bélyegeket a hamisítás ellen?

A bélyegnyomtatás része a biztonsági elemek integrálása. Alkalmaznak:

• speciális papírt (bordázott vagy szövött),
• lumineszcens színek, amelyet csak ultraibolya fény alatt lehet felismerni (a képletek megválasztása olyan, hogy azokat a lehető legnehezebb legyen másolni),
• vízjelnyomtatás (vízjelek létrehozása).

Hasonló cikkek

6 perces olvasmány

Hogyan nyomtatják a pénzt, és miért olyan nehéz hamisítani?

Azt mondják, hogy a pénz sosem elég. Azonban nehéz egyszerre sok pénzt keresni. Lehetséges, hogy az Ön fejében is megfordult már a gondolat, hogy jó lenne, ha az otthoni vagy irodai nyomtatóján is lehetne pénzt nyomtatni. Hadd oszlassuk el azonban ezt a tévhitet. A bankjegynyomtatás nagy tudomány, és az egyre kifinomultabb biztonsági elemeknek köszönhetően előbb-utóbb minden hamisítványt felfedeznek, így az otthoni nyomtatásuk teljesen elképzelhetetlen. Ennek ellenére tartson velünk a következő cikkben a bankjegynyomtatás világába, mivel ez a világ teljesen lenyűgöző, olyannyira, hogy a következő sorok elolvasása után remélhetőleg megbocsátja majd nekünk, hogy nem adunk útmutatást a házi pénznyomtatáshoz. Tökéletes, teljesen megkülönböztethetetlen hamisítványt állítólag még soha nem állítottak elő.

Teljes cikk »